Szinopszisok
Gyakran találkoztam a szinopszis fogalmával, amikor a karcolat scriptoriumos írásai között nézelődtem - már amelyiküket megnézhettem. Egyfajta feladatként tekintettem rájuk: ha megtanulnia nem is, érdemes kipróbálnia annak, aki jobbá akar válni, hiszen mi másból jönne rá, hogy ez nem segít-e neki ebben. A novelláim ezer plusz egy hibából véreznek, mégis, gyakran annak is örültem, ha egyáltalán meg tudtam írni egyet. Nemhogy még bármilyen írástechnikai dologra odafigyeljek - ha ilyesmivel próbálkoztam, annak nagyon gyakran görcsölés és az ihlet elapadása lett az eredménye. Erről az egészről múlt időben beszélek, ami eléggé fellengzős dolog. De ezúttal bele szeretnék vágni egy igazán előre meghatározott cselekvésű, feszes ritmusú novellába. Eddig a történet nagyon gyakran írás közben alakult ki bennem. Megvoltak kulcsmotívumok, vagy alapötletek, de akkor is leírva nyílt ki előttem is a történet. Erre mindig is büszke voltam, mondván, hogy “yee, van fantáziám“, de újabban gyakran találkozom azzal, hogy mennyire pontosabbak (talán ez a megfelelő szó) egy vázra felépített novella, ahol a szinopszis a csontszerkezet. Elhatároztam, hogy készítek is egy ilyet.
Első lépés: utánajárás. Mi is pontosan az a szinopszis?
Mivel ez egy énblog, és hiába vannak ez a bejegyzés az “Írástechnika” nevű hangzatos néven, ezt a részt akkor is átugrom. Aki akarja, annak tudom ajánlani az Irodalmi boncasztal c. blog idevágó bejegyzés(eit). Mondjuk, aki tényleg megnézi, az lényegében már a második szinten jár:
Második lépés: majdnem megvilágosodás. Hogyan írjunk szinopszist?
Erre leginkább a második boncolgatás ad választ. Féltem, hogy a válasz egyszerűen az “írd meg tömören“hosszabb kifejtése lesz, de nagyon kellemesen csalódtam, és ezzel végképp emelem kalapom az Irodalmi boncasztal előtt: (magamból indulok ki) egy pihés állú kezdő is érti azt a bejegyzést.
Innentől kezdve tényleg nincs más dolgom, mint nekiállni, és megírni a szinopszist. Mondjuk nekem még vannak kérdéseim: érdekelne, hogy ha előzetes munkát feccölök bele, akkor mik megadásával tudnám igazán kidolgozottá tennem a karaktereimet? Elég lenne annyi, hogy pár erős jellemvonás megfestésével élni kezd a fejemben, és ha ügyes vagyok, akkor jól adom át ezt a történetben?
július 30th, 2010 at 9:05 am
Lehet, hogy hülye kérdés, de novellának szinopszist írni az nem olyan, mint ágyúval verébre lőni?
július 30th, 2010 at 10:05 am
Teljesen igazad lehet, adeptus, de novellát amúgy is a szórakoztatás miatt írok, szóval miért ne próbáljak ki a még pörgősebb boldogsághormon termelés érdekében olyan blődségeket, mint ágyúval verébre lőni?
július 30th, 2010 at 11:57 am
Nekem a bejegyzés utolsó kérdése alapján úgy tűnik, hogy nem a szinopszisra kérdezel rá, hanem a vázlatra.
És még mielőtt megírnád, add oda legalább 3 embernek, akik kiszűrik belőle a logikai hibákat, hacsak nem az újra és újraírást akarod gyakorolni.
A vázlatban kell a karaktert megtervezni, a szinopszisban már csak bemutatod a kész szereplőt. A szereplők megtervezéséhez általában ezt a cikket szoktam ajánlani az íróknak: http://irokor.com/?p=315
Ebben elég jó gyakorlatok vannak ahhoz, hogy tényleg élővé váljon egy karakter a lapokon.
Vázlatot mindenképp érdemes írni novellához is, ha több, mint 2 oldal
Én pl. kifejezetten szeretném, ha novellákhoz is kapnék szinopszist, de pl. regény szerkesztéséhez addig nem nyúlok, amíg a szerző nem ad egy olyan szinopszist, aminek látom értelmét.
Bár Jud a boncnokos cikkében azt írja, hogy kész regény szinopszisával kezdj el házalni, szerintem a vázlatból írt szinopszis is bőven elég, főleg, ha kezdő vagy. A kiadó szerkesztője lehet, hogy rászán annyi időt, hogy egy kétoldalas szinopszist véleményezzen, de lehet, hogy annyi változtatást javasol, ami miatt teljesen megváltozik a történet. Ha még csak vázlatszinten van meg a regény, akkor kevésbé ciki, mintha már az egészet megírtad.
Egy novellánál is fontosabbnak tartom a koncepcionális helyességet, mint az írás csiszoltságát - azokat egy jó szerkesztővel egy-két átírással gatyába lehet rázni. Sok író hibája, hogy rengeteg időt eltölt a polírozással, pedig a gondok sokkal mélyebben kezdődnek.
augusztus 2nd, 2010 at 10:08 am
Kadmon, emelem kalapom, köszönöm szépen a jó tanácsokat! Nem sajnáltad a karaktereket a komment megírásához.
Köszönöm az útbaigazítást a vázlat és a szinopszis jelentésének tisztázásával, és a linket. A költözés miatt gmailen olvastam már a hozzászólásod, és azóta szemezek is az írókörös tippekkel.
Két szóval: hálám üldöz.
Szívesen várom a további kommentjeidet is.